Теофил Готье (Théophile Gautier) (1811-1872)
французский прозаик и поэт романтической школы

• Список стихотворений поэта

Перевод стихотворения L’Art на венгерский язык.

A művészet

Úgy! szebb a mű, ha büszke
Formából kél elő,
Küzdve:
Vers, márvány, drágakő!

Ne kösd a lépted gúzsba,
De szigorún vezesd
Oh Múzsa:
Kothurnust ölts, feszest!

Fúj! ütemek lapossa!
Mint nagy papucs lötyög,
Tapossa
Száz kényelmes bütyök!

Oh szobrász! kezed újja
A sárt, mely lomha, lágy,
Ne gyúrja,
Ha szebbre leng a vágy!

Zord márványt kalapácsozz!
Minőt Carrara fejt
S Párosz:
Szűz kontúrt méhe rejt!

Vagy büszke vágyad vonzza
Syracusa becses
Bronza:
Kevély rajzú s kecses!

Vagy finom gondú kézzel
Vésvén agát szivét,
Igézd fel
Apolló arc-ivét!

Festő! vízzel ne fess te!
A halk szín is mohón
Tüzesre
Izzék, émail-kohón!

Szirént fess: testén tarka
Szeszéllyel csapkod át
Kék farka, -
S száz címerrajz-csodát!

Fesd, hármas dicsgerezddel
A Szűzet s gyermekét
S kereszttel
A bűnös földtekét!

Elomlunk. - Gőggel állván
Csak egy: a Mű, - örök!
A márvány
Arc él a rom között!

S ha régi, földbe rejtett
Vak érmet lel a pór:
Felejtett
Császárról hull a por...

Az istenek is halnak,
De híre sohse vész
A dalnak,
Előbb lesz rongy az érc!

Mintázz, Csiszolj, faragj hát,
Hogy álmod lebbenő
Alakját
Lengje a lomha kő!

L’Art

Oui, l'œuvre sort plus belle
D'une forme au travail
        Rebelle,
Vers, marbre, onyx, émail.

Point de contraintes fausses !
Mais que pour marcher droit
        Tu chausses,
Muse, un cothurne étroit !

Fi du rhythme commode,
Comme un soulier trop grand,
        Du mode
Que tout pied quitte et prend !

Statuaire, repousse
L'argile que pétrit
        Le pouce
Quand flotte ailleurs l'esprit :

Lutte avec le carrare,
Avec le paros dur
        Et rare,
Gardiens du contour pur ;

Emprunte à Syracuse
Son bronze où fermement
        S'accuse
Le trait fier et charmant ;

D'une main délicate
Poursuis dans un filon
        D'agate
Le profil d'Apollon.

Peintre, fuis l'aquarelle,
Et fixe la couleur
        Trop frêle
Au four de l'émailleur ;

Fais les sirènes bleues,
Tordant de cent façons
        Leurs queues,
Les monstres des blasons ;

Dans son nimbe trilobe
La Vierge et son Jésus,
        Le globe
Avec la croix dessus.

Tout passe. -- L'art robuste
Seul a l'éternité :
        Le buste
Survit à la cité,

Et la médaille austère
Que trouve un laboureur
        Sous terre
Révèle un empereur.

Les dieux eux-mêmes meurent.
Mais les vers souverains
        Demeurent
Plus forts que les airains.

Sculpte, lime, cisèle ;
Que ton rêve flottant
        Se scelle
Dans le bloc résistant !

Последние стихотворения