Гийом Аполлинер (Guillaume Apollinaire). Перевод стихотворения "Zone" на венгерский язык



	Главная • Стихи по темам Поэты по популярности • Top 100 стихотворений
	Гийом Аполлинер (Guillaume Apollinaire) (1880-1918) французский писатель, поэт, литературный и художественный критик, журналист Список стихотворений поэта *Перевод стихотворения Zone* на венгерский язык. Égöv** Végül is unod e régi világot csupa rom Ó pásztorlány Eiffel-torony a hidak nyája béget e hajnalon Görög és római ókorban éltél s ebből elég ma néked A gépkocsik is ódonak zörögve futnak itt elébed Csupán a vallás az maradt csak máig új s el nem avúl soha S oly egyszerű akár a repülők terén a gépek csarnoka Európában csak te nem vagy antik ó kereszténység s hiába A legmodernebb európai te vagy X. Pius pápa S téged akit az ablakok figyelnek visszatart a szégyen hogy bemenj Ma reggel egy templomba csöndesen s ott gyónni térdepelj Katalógust prospektust olvasol s plakátokat mind hangosan dalolnak itt Ímé a költészet ma reggel és prózának vedd az árusok hírlapjait És itt a sok füzet mind bűnügyi kalanddal van teli 25 centime-ért Nagy emberek arcképe bong s ezer cím döngicsél Egy szép utcát láttam épp ma reggel de nevét már elfeledtem én Új volt a fényben fényes és kürtként harsant felém Igazgatók s munkások sora s a sok szép gyors- és gépirólány Hétfő reggeltől szombat estig négyszer is naponta erre járt Háromszor búg fel reggel itt a vad szirénahang Déltájban meg csaholni kezd egy megdühödt harang A sok sok hirdetmény a tarka táblák és egy fontos Vad cégér a falon papagájmódra jajgat és rikoltoz Oly bájos utca ez műhely van benne s gyár is A Rue Aumont-Thiéville és az Avenue des Ternes között ringatja rejti Páris Ímé az ifjú utca és te nem vagy más csak egy fiúcska még Anyád öltöztet és ruhád fehér és égi kék Nagyon jámbor vagy és legrégibb pajtásod René Dalize is már imákat áhít S nem vágytok mást csupán a szentegyház csodáit Kilenc óra a gáz tompítva kéken ég a hálótermen át kisurrantok ti ketten És a kollégium kis templomában térdepeltek hajnalig meredten Míg az imádandó ametiszt mélység forog tündökölve Krisztus dicsfénye az s forog lobogva mindörökre Liliom ő lelkünkben ápolt hófehér És rőthajú fáklya melyet nem fojthat el szél Ez a fájdalmas szűz hamvaspiros és sápatag fia Ez a csodás imákat bőven termő égi fa Ez az öröklét és a becsület kettős bitója itt Ez a hatágú csillag égi sápadt Ez az Isten ki meghal pénteken s feltámad majd vasárnap Ez a Krisztus ki égbe száll ahogy pilóta még soha A világ magassági versenyének ő a bajnoka Örök pupilla Krisztus A századok húsz pillantása érti őrzi már S madárrá változik e század és akárcsak Jézus égre száll Az ördöghad fejét fölkapva most a bugyrokból utána bámul S azt mondja hogy Simon mágust majmolja Júdeából Ha széllel száll kiáltják szélhámos semmi más s a fényes lebbenő körül tündéri surrogás Thianai Apollonius Ikáros Énok Éliás Lebegnek ott az első gép körül s mind csupa csillogás El-elszakadnak tőle néha hogy szabadon szálljanak kiket röpít az Oltáriszentség A papok akik szállnak már örökké hogy a szent ostyát emeljék A repülőgép végül is anélkül hogy bevonná szárnyait leszáll És akkor megtelik az ég egy fecskeraj jön millió madár Suhogva száll a sok bagoly holló és sólyom s íme ringó Csapat jön Afrikából marabu íbisz és flamingó S a költők és mesélők ünnepelte Roc-madár is erre szárnyal Leszáll karmában Ádám nagy fejével az első koponyával A láthatár szélén sas kiáltozik rí s Amerikából jön a sok kicsiny kolibri Kínából pihik jöttek épp most karcsu mind s törékeny Egy szárnyuk van csak s párosan röpülnek fenn az égen És itt a jó galamb szeplőtlen lélek hófehér Akit a lantmadár s nagypettyű pávahad kisér A főnix ez a máglya mely saját magát szüli és újra támad Tűzforró hamujával most egy percre elborítja itt a tájat A szép szirének itt otthagyják már a vad tengerszorost És mind a hárman erre szállnak csábosan dalolva most S a főnix a sasok s a kínai pihimadárraj Pajtáskodnak ott fönn mindannyian a szálló gépmadárral Most Párisban jársz s magánosan lépdelsz a vad tömegben Az autóbuszok csordája görg eléd s bőg egyre vészesebben És elszorítja torkod a csodás szerelmet féltő félelem Mintha többé már soha nem szeretne senkisem Ha a régmúlt időkben élsz már szerzetes vagy s őriz egy kolostor S ti mind pirultok hogyha egy imát rebegtek s féltek a gonosztól Kigúnyolod magad s a nevetésed mint Pokol tüze úgy pattog szerte itt E nevetés szikrái csillantják fel életed tavát s mélységeit Bizony homályos múzeumban függő kép ez S hogy közelebbről megnézd néha odalépdelsz Párisban jársz ma és az asszonyok hada csapzott a vértől ó ne is emlékezz Így történt míg a szépség épp lealkonyult és elfedni ezt is épp elég lesz Dicsfényes lángoló kövekbe fagyva szép Miasszonyunk rám nézett Chartres-ban S Szent Szíved vére fönn a Montmartre-on elöntött míg a hajlékodban álltam A boldogító szókra vágyom én s beteg vagyok már régen E szerelemtől szenvedek s szégyenlem gyöngeségem És fogvatart a kép álmatlan élsz miatta s folytonos settengő félelemben Kísér e kép de néha mégis messze lebben Most forró parton ülsz előtted a Földközi-tenger Egész évben virágzó citromfák árnyéka rejt el Barátaiddal kószálsz alattad leng a bárka Egyik Mentonba tér haza egy majd Nizzába s kettő Turbiába Irtózva nézzük látszanak a víz poliptól nyüzsgő mélyei S halak úszkálnak lágy moszat között a Megváltó jelképei Kis fogadó kertjében üldögélsz most Prága mellett Egy rózsaszál az asztalon úgy érzed rólad minden bú lepergett S míg félig készen hever itt előtted amit írsz a próza Csak nézed egy kicsiny bogárt hogy altat épp szivén a rózsa Döbbenten látod Szent Vid ó agátjain az arcod pontos mását Sosem felejted már e nap halálos szomorúságát Lázárhoz vagy hasonló itt kit meggyötört a nap A nagy zsidónegyed órái mind ellenkező irányban forganak S hátrálsz te is az életedbe vissza lassan s andalogva Fülelsz a mély kocsmák ölén zengő cseh dallamokra Ha mégy épp fölfelé a Hradzsin útjain s az alkonyat kilobban Ímé Marseille-ben vagy körötted zöld görögdinnyék halomban Ímé Coblenzban vagy az Óriáshoz címzett szállodában Ímé Rómában ülsz fölötted egy japáni naspolyafa ága Ímé most Amsterdamban vagy egy lánnyal akit szépnek látsz pedig szegényke csúnya Egy leydeni diákkal kell majd összeházasodnia s előre únja Latinul bérelnek szobákat ott Cubicula locanda Már három napja éltem ott mikor Goudába mentem én emlékszem három napra Párisban állsz a vizsgálóbíró előtt Letartóztatnak s elvezetnek ím mint egy gonosztevőt Oly sokfelé utaztál fájdalom s öröm kisért falukon városokon át Mielőtt észrevetted volna vad korod s a rettentő hazugságok sorát Húsz és harminc éves korodban szerelemtől szenvedtél ziláltan Úgy éltem mint egy eszelős időmet elprédáltam Nem merek jobb kezemre nézni már és minden pillanatban csak zokognék Teérted és miattam kit szeretsz és mindazért mi rémít s bennem hánytorog még E megriadt kivándorlókat nézed itt szemükből könny pereg Istenben bíznak ők s imát motyognak míg az asszonyok mellét szopják az éhes kisdedek Nehéz szaguk betölti a Gare Saint-Lazare nagy várótermeit Mint a háromkirályok bíznak csillagukban s mindenük e hit Remélik hogy sok pénzt keresnek majd ó kába terv Argentinában S vagyonnal térnek majd haza a vágyott óhazába Vörös dunnát vonszol magával egy család ahogy ti is viszitek szívetek E dunna éppen oly valószínütlen mint az álmaink S a bús kivándorlók közül néhányan végül itt maradnak A Rue des Rosiers vagy a Rue des Écouffes szűk odvain szerényen megtapadnak És gyakran látom este őket levegőznek kint a házak mellett Mint a sakktáblák bábui csak néha lépnek egyet-egyet Sok köztük a zsidó az asszonyok parókát hordanak Kis boltok nyirkos mélyén ülnek vérszegényen s hallgatag Megállsz egy alja bár előtt egy pult előtt mit síkos lé mocsok véd A szerencsétlenek között megiszol két sou-ért egy gyatra kávét Egy vendéglőben nézel este szét E nők nem rosszak itt de mindegyiknek súlyos gond a lét Így hát mind még a legcsúnyább is gyötri kedvesét Egy rendőr lánya ő a messzi Jersey-ből Kezén amit nem láttam még sosem kérges repedt a bőr Hasán a forradás oly végtelen nagy szánalomra indít Most egy borzalmasan mosolygó lányhoz hajlok s megalázom szájamat Egyedül vagy közelg a reggel A tejesek kannája kondul már az utcán Az éjjel búcsút int akár egy szép Metíva Ez Ferdine a hamis vagy tán Lea ki néz utánad ríva És úgy iszod akár az életed e lángoló szeszet te Akár a pálinkát iszod az életed te Gyalog akarsz ma hazatérni mégy Auteuil felé Hogy végül is aludni térj óceániai s guineai bálványaid közé Egy másik hit s másféle forma Krisztusai ők Alacsonyrendü Krisztusok homályos hitre téritők Ég veled Ég veled Véresnyaku nap Перевод: Миклош Радноти (1909-1944) Zone À la fin tu es las de ce monde ancien Bergère ô tour Eiffel le troupeau des ponts bêle ce matin Tu en as assez de vivre dans l’antiquité grecque et romaine Ici même les automobiles ont l’air d’être anciennes La religion seule est restée toute neuve la religion Est restée simple comme les hangars de Port-Aviation Seul en Europe tu n’es pas antique ô Christianisme L’Européen le plus moderne c’est vous Pape Pie X Et toi que les fenêtres observent la honte te retient D’entrer dans une église et de t’y confesser ce matin Tu lis les prospectus les catalogues les affiches qui chantent tout haut Voilà la poésie ce matin et pour la prose il y a les journaux Il y a les livraisons à 25 centimes pleines d’aventures policières Portraits des grands hommes et mille titres divers J’ai vu ce matin une jolie rue dont j’ai oublié le nom Neuve et propre du soleil elle était le clairon Les directeurs les ouvriers et les belles sténo-dactylographes Du lundi matin au samedi soir quatre fois par jour y passent Le matin par trois fois la sirène y gémit Une cloche rageuse y aboie vers midi Les inscriptions des enseignes et des murailles Les plaques les avis à la façon des perroquets criaillent J’aime la grâce de cette rue industrielle Située à Paris entre la rue Aumont-Thiéville et l’avenue des Ternes Voilà la jeune rue et tu n’es encore qu’un petit enfant Ta mère ne t’habille que de bleu et de blanc Tu es très pieux et avec le plus ancien de tes camarades René Dalize Vous n’aimez rien tant que les pompes de l’Église Il est neuf heures le gaz est baissé tout bleu vous sortez du dortoir en cachette Vous priez toute la nuit dans la chapelle du collège Tandis qu’éternelle et adorable profondeur améthyste Tourne à jamais la flamboyante gloire du Christ C’est le beau lys que tous nous cultivons C’est la torche aux cheveux roux que n’éteint pas le vent C’est le fils pâle et vermeil de la douloureuse mère C’est l’arbre toujours touffu de toutes les prières C’est la double potence de l’honneur et de l’éternité C’est l’étoile à six branches C’est Dieu qui meurt le vendredi et ressuscite le dimanche C’est le Christ qui monte au ciel mieux que les aviateurs Il détient le record du monde pour la hauteur Pupille Christ de l’œil Vingtième pupille des siècles il sait y faire Et changé en oiseau ce siècle comme Jésus monte dans l’air Les diables dans les abîmes lèvent la tête pour le regarder Ils disent qu’il imite Simon Mage en Judée Ils crient s’il sait voler qu’on l’appelle voleur Les anges voltigent autour du joli voltigeur Icare Enoch Elie Apollonius de Thyane Flottent autour du premier aéroplane Ils s’écartent parfois pour laisser passer ceux que transporte la Sainte-Eucharistie Ces prêtres qui montent éternellement en élevant l’hostie L’avion se pose enfin sans refermer les ailes Le ciel s’emplit alors de millions d’hirondelles À tire-d’aile viennent les corbeaux les faucons les hiboux D’Afrique arrivent les ibis les flamands les marabouts L’oiseau Roc célébré par les conteurs et les poètes Plane tenant dans les serres le crâne d’Adam la première tête L’aigle fond de l’horizon en poussant un grand cri Et d’Amérique vient le petit colibri De Chine sont venus les pihis longs et souples Qui n’ont qu’une seule aile et qui volent par couples Puis voici la colombe esprit immaculé Qu’escortent l’oiseau-lyre et le paon ocellé Le phénix ce bûcher qui soi-même s’engendre Un instant voile tout de son ardente cendre Les sirènes laissant les périlleux détroits Arrivent en chantant bellement toutes trois Et tous aigle phénix et pihis de la Chine Fraternisent avec la volante machine Maintenant tu marches dans Paris tout seul parmi la foule Des troupeaux d’autobus mugissants près de toi roulent L’angoisse de l’amour te serre le gosier Comme si tu ne devais jamais plus être aimé Si tu vivais dans l’ancien temps tu entrerais dans un monastère Vous avez honte quand vous vous surprenez à dire une prière Tu te moques de toi et comme le feu de l’Enfer ton rire pétille Les étincelles de ton rire dorent le fonds de ta vie C’est un tableau pendu dans un sombre musée Et quelquefois tu vas la regarder de près Aujourd’hui tu marches dans Paris les femmes sont ensanglantées C’était et je voudrais ne pas m’en souvenir c’était au déclin de la beauté Entourée de flammes ferventes Notre-Dame m’a regardé à Chartres Le sang de votre Sacré-Cœur m’a inondé à Montmartre Je suis malade d’ouïr les paroles bienheureuses L’amour dont je souffre est une maladie honteuse Et l’image qui te possède te fait survivre dans l’insomnie et dans l’angoisse C’est toujours près de toi cette image qui passe Maintenant tu es au bord de la Méditerranée Sous les citronniers qui sont en fleur toute l’année Avec tes amis tu te promènes en barque L’un est Nissard il y a un Mentonasque et deux Turbiasques Nous regardons avec effroi les poulpes des profondeurs Et parmi les algues nagent les poissons images du Sauveur Tu es dans le jardin d’une auberge aux environs de Prague Tu te sens tout heureux une rose est sur la table Et tu observes au lieu d’écrire ton conte en prose La cétoine qui dort dans le cœur de la rose Épouvanté tu te vois dessiné dans les agates de Saint-Vit Tu étais triste à mourir le jour où tu t’y vis Tu ressembles au Lazare affolé par le jour Les aiguilles de l’horloge du quartier juif vont à rebours Et tu recules aussi dans ta vie lentement En montant au Hradchin et le soir en écoutant Dans les tavernes chanter des chansons tchèques Te voici à Marseille au milieu des pastèques Te voici à Coblence à l’hôtel du Géant Te voici à Rome assis sous un néflier du Japon Te voici à Amsterdam avec une jeune fille que tu trouves belle et qui est laide Elle doit se marier avec un étudiant de Leyde On y loue des chambres en latin Cubicula locanda Je m’en souviens j’y ai passé trois jours et autant à Gouda Tu es à Paris chez le juge d’instruction Comme un criminel on te met en état d’arrestation Tu as fait de douloureux et de joyeux voyages Avant de t’apercevoir du mensonge et de l’âge Tu as souffert de l’amour à vingt et à trente ans J’ai vécu comme un fou et j’ai perdu mon temps Tu n’oses plus regarder tes mains et à tous moments je voudrais sangloter Sur toi sur celle que j’aime sur tout ce qui t’a épouvanté Tu regardes les yeux pleins de larmes ces pauvres émigrants Ils croient en Dieu ils prient les femmes allaitent des enfants Ils emplissent de leur odeur le hall de la gare Saint-Lazare Ils ont foi dans leur étoile comme les rois-mages Ils espèrent gagner de l’argent dans l’Argentine Et revenir dans leur pays après avoir fait fortune Une famille transporte un édredon rouge comme vous transportez votre cœur Cet édredon et nos rêves sont aussi irréels Quelques-uns de ces émigrants restent ici et se logent Rue des Rosiers ou rue des Écouffes dans des bouges Je les ai vus souvent le soir ils prennent l’air dans la rue Et se déplacent rarement comme les pièces aux échecs Il y a surtout des Juifs leurs femmes portent perruque Elles restent assises exsangues au fond des boutiques Tu es debout devant le zinc d’un bar crapuleux Tu prends un café à deux sous parmi les malheureux Tu es la nuit dans un grand restaurant Ces femmes ne sont pas méchantes elles ont des soucis cependant Toutes même la plus laide a fait souffrir son amant Elle est la fille d’un sergent de ville de Jersey Ses mains que je n’avais pas vues sont dures et gercées J’ai une pitié immense pour les coutures de son ventre J’humilie maintenant à une pauvre fille au rire horrible ma bouche Tu es seul le matin va venir Les laitiers font tinter leurs bidons dans les rues La nuit s’éloigne ainsi qu’une belle Métive C’est Ferdine la fausse ou Léa l’attentive Et tu bois cet alcool brûlant comme ta vie Ta vie que tu bois comme une eau-de-vie Tu marches vers Auteuil tu veux aller chez toi à pied Dormir parmi tes fétiches d’Océanie et de Guinée Ils sont des Christ d’une autre forme et d’une autre croyance Ce sont les Christ inférieurs des obscures espérances Adieu Adieu Soleil cou coupé Переводы стихотворений поэта на венгерский язык Переводы стихотворений поэта на другие языки Последние стихотворения


Французская поэзия