Шарль Бодлер (Charles Baudelaire) (1821-1867)
французский поэт, критик, эссеист и переводчик

• Список стихотворений поэта

Перевод стихотворения Moesta et errabunda на венгерский язык.

Moesta et errabunda

Oh mondd, Agáta, szíved nem száll-e néha messze,
Míg szennyes óceánként setétlik itt a város,
Más óceán felé, hol zengő fény övezne,
S mely mint a szűziség, oly mély, kék és sugáros?
Oh mondd, Agáta, szíved nem száll-e néha messze?

A roppant víz, a tenger, ringassa renyhe búnk!
Mily démon áldta őt meg, hogy bár üvölt vad ajka,
S ormótlan orgonáján a mord vész véle búg,
Mégis csak ő csitít el, csak ő a drága dajka?
A roppant víz, a tenger, ringassa renyhe búnk!

Suhanj velem vasút! röpíts el lenge gálya!
El innen, el, ahol könnyünkből lesz a sár!
Ugye, így sír fel olykor bús szíved is Agáta:
Sok itt a bűn s a jaj, jobb volna messze már,
Suhanj velem vasút! röpíts el, lenge gálya!

Oh jaj de messze vagy, illattal édes éden,
Hol víg azúr alatt minden derülni hív,
Hol, mit szivünk szeret, méltó szeretni mélyen,
S hol tiszta kéj özönjén ájúlhat el a szív,
Oh jaj de messze vagy, illattal édes éden!

S hát gyermeteg szerelmünk üdezöld édenkertje,
Bujócskák, lenge nóták, sok drága csók s csokor,
Dombok mögűl halk húrok felreszkető koncertje,
Vén serlegek bora s az esti, hűs bokor,
Hát gyermeteg szerelmünk üdezöld édenkertje,

A szűzitiszta éden, az üdvök tünde telje,
Hol van? már messzebb, úgye, mint Chína s Indiák?
Van-é oly hangos jajszó, melytől még létre kelne,
Vagy halk ezüst sírás, őt visszahíni lágy?
Oh szűzitiszta éden, oh üdvök tünde telje...

Moesta et errabunda

Dis-moi, ton cœur parfois s’envole-t-il, Agathe,
Loin du noir océan de l’immonde cité,
Vers un autre océan où la splendeur éclate,
Bleu, clair, profond, ainsi que la virginité ?
Dis-moi, ton cœur parfois s’envole-t-il, Agathe ?

La mer, la vaste mer console nos labeurs !
— Quel démon a doté la mer, — rauque chanteuse
Qu’accompagne l’immense orgue des vents grondeurs, —
De cette fonction sublime de berceuse ?
La mer, la vaste mer console nos labeurs !

Emporte-moi, wagon ! enlève-moi, frégate !
Loin ! — loin ! — ici la boue est faite de nos pleurs !
— Est-il vrai que parfois le triste cœur d’Agathe
Dise : Loin des remords, des crimes, des douleurs,
Emporte-moi, wagon, enlève-moi, frégate ?

Comme vous êtes loin, paradis parfumé,
Où sous un clair azur tout n’est qu’amour et joie,
Où tout ce que l’on aime est digne d’être aimé,
Où dans la volupté pure le cœur se noie !
Comme vous êtes loin, paradis parfumé !

Mais le vert paradis des amours enfantines,
Les courses, les chansons, les baisers, les bouquets,
Les violons mourant derrière les collines,
Avec les brocs de vin, le soir, dans les bosquets,
— Mais le vert paradis des amours enfantines,

L’innocent paradis, plein de plaisirs furtifs,
Est-il déjà plus loin que l’Inde et que la Chine ?
— Peut-on le rappeler avec des cris plaintifs
Et l’animer encore d’une voix argentine,
L’innocent paradis plein de plaisirs furtifs ?

Последние стихотворения